vonz/a/lom

"mert (...) senki nem mondta meg, hogy a szeretet kiszámíthatatlan, felfoghatatlan valami, és hiába mos és vasal és főz, nem bizonyos, hogy egy Tücsöknek étel kell vagy friss fehérnemű. (...) azt sem tudta megérteni, hogy egy Tücsök csak egy másik Tücsökben fog önmagára…

nézem a Jules és Jim-et, régóta tervben volt, lenyűgöz, 20 évesen az egyik kedvenc filmem volt, féltem tőle, de én még mindig én vagyok, a film pedig a legigazibb hitvallásom az életről, azóta is, töretlen, néha kicsit elmászott, feledésbe merült, de megint nem véletlen, hogy…

"A tudattalan természete az ismétlés, és addig vonzzuk be ugyanazt, amíg nem tanuljuk meg belőle azt, amire szükségünk van" - olvasom egy közepesen gagyi weboldalon,önanalizálnék, borozva, szolid füstfelhőben, fáradtan... Na vajon mi a frászkarikára lehet nekem…

nagyon nehezen indult a nap... a szokásos... múlt hét óta méginkább az... nehéz reggelek... utána meg ezek a nyomorult, fásult, iszonyú fáradt esték, nem tudom leírni, egyébként is nehezen ébredek, de mostanság minden erőmre szükségem van, igaz, mióta megint többet iszom,…

hogy vessem össze e börtönt, melyben élek, a világgal." (Shakespeare) estefelé:fázom, bazi szar kedvem van, aludni szeretnék, de annyi itt még a munka, órák óta ülök mozdulatlan, se zene, se TV, ez egy ilyen nap, késő este:kinyitottam egy bort, megcsináltam amit okvetlen…

köszi sárga:), a lovi például egészen csábító alternatíva, emlékszem két évvel ezelőtt mikor először tettem be oda a lábam, elsőre kiválasztottam a nyerő (egyébként papírforma szerint esélytelen) lovat az épp soron következő futamban, bazi jó voltmeg hát nem akarom én…

minden olvasatban, minden összefüggésben, nincs fent -és nincs lent, nincs a van, és van a nincs, és ezt most nem a szójáték kedvéért, hanem mert tényleg, köszönöm sárga, nem tudom, szerintem segíthetetlen vagyok, hívnak kedves barátok, törődnek kedves szomszédok, miközben…

aztán az ember valahogy elvonszolja magát a hűtőig, útközben irgalmatlan módon összeveszik a saját ösztöneivel, kölcsönösen kiátkozzák egymást, kinyit egy üveg vörösbort, sír... és sír... nem gondol a holnap reggelre, egyetlen őszinte kívánság él benne, hogy ne…