nézem a Jules és Jim-et, régóta tervben volt, lenyűgöz, 20 évesen az egyik kedvenc filmem volt, féltem tőle, de én még mindig én vagyok, a film pedig a legigazibb hitvallásom az életről, azóta is, töretlen, néha kicsit elmászott, feledésbe merült, de megint nem véletlen, hogy most bukkant fel újra, így megy ez...
ma jobban vagyok, talán a mániás szakasz, vagy csak az életösztön, a szív persze összetörve, odalent a sárban, és érvényben minden, amit Veled kapcsolatban... nyilván ez viszonos, mind1, hiányzol... ha mondhat ilyet az ember egy majdnem idegennek, de hagyjuk a lírát
vagy nézzük delfin megvilágításában... ahogy írta tegnap... no igen, értetettem, hogyne érteném, csak bizonytalanabbul bánok a szavakkal, és folyton túlírok... ezért valóban úgy tűnhet, mintha itt minden hamis volna, de nem, nem az... csak még nincs megoldva a feladat, de azon vagyok...
már ha értitek
