"mert (...) senki nem mondta meg, hogy a szeretet kiszámíthatatlan, felfoghatatlan valami, és hiába mos és vasal és főz, nem bizonyos, hogy egy Tücsöknek étel kell vagy friss fehérnemű. (...) azt sem tudta megérteni, hogy egy Tücsök csak egy másik Tücsökben fog önmagára ismerni, akkor is, ha egy szalmaszálat nem kapott tőle, ha sosem írt is neki, és tovatűnt nevetését nem kíséri semmi más az emlékezetében, csak valami távoli hegedűszó."
"Meleg volt, felhőtlen ég, a jegenyék meg se rezzentek. A lepkeszárnyakat akkor dobták a szemétbe, az egyik felügyelő azt mondta, nem szabad lepketáncra tanítani a gyerekeket, nincs értelme, amellett a krepp piszkos, gusztustalan, nem is egészséges. Ott hevertek a szárnyak, a piros, a kék, a sárga, a lila, valamennyi. Most felköthette volna bármelyiket. Kikerülte a kupacot, leült a padra, (...) és nézte a földet. Hangyák vonultak, menetben, mind kikerülték a lepkeszárnyakat."
Szabó Magda
