nagyon nehezen indult a nap... a szokásos... múlt hét óta méginkább az... nehéz reggelek... utána meg ezek a nyomorult, fásult, iszonyú fáradt esték, nem tudom leírni, egyébként is nehezen ébredek, de mostanság minden erőmre szükségem van, igaz, mióta megint többet iszom, némileg jobban alszom, de ez (reggel) majdnem mindegy, hogy éjjel egykor, vagy háromkor aludtam-e el...
bent a suliban nagyjából oké, ma pl. elég jól végigpörögtem a napot, tegnap kevésbé, talán mert az é-csoporttal túl közel vagyunk egymáshoz, ott nehezebb a szerep, bár ma f-nek nyomtam egy bónusz emelt szintűt, jó volt...
hazafelé tettem egy kitérőt, elindultam végre megvenni a hűtőt, persze amit kinéztem nem volt raktáron, aztán választottam egy másikat, az sem, így hagytam, benéztem dd-hez a könyvesbe, diskuráltunk picit, bár nyakig volt a melóban, két hete összszerelmesedett bp. új szomszédjával:), hát mitagadás, ráfért, mondta is, hogy nincs lelkiismeretfurdalása, én meg mondtam, hogy nahát, ez ilyen egyszerű volna, közben meg arra gondoltam, hogy biztos a Moiráim adminisztratív hibát vétettek, és két lakással arrébbra küldték az ámoros nyilat, mind1, dd-től igazán nem irigylem... sőt,
hazafelé már masszívan a tegnap este bontott borom maradéka járt a fejemben... meglehetősen rémisztő jelenség... napok óta azon gondolkodom, talán itt az önámítás vége, el kellene mennem pszichiáterhez, szerintem én is bipoláris, nem véletlen éreztem én annyira párhuzamosnak a párhuzamost, de ettől bazira félek, nem akarok ezzel a betegséggel szembesülni, de már palástolni sem könnyű
aztán eszembe jutott, hogy talán mégis egy kutya volna a megoldás... tegnap találtam is egyet a neten, 20 hónapos, pont olyan, mint amilyet szeretnék, telefon megvolt, a gazdi szimpi, vasárnap találkozunk...
ez az első mikulásnap az életemben, amit egyedül töltök, hát... szar... de a legszarabb, még mindig a legszarabb, de ezt hagyjuk, probléma elnapolva,
egyébként, és erről jut eszembe, ha még bírjátok cérnával, a könyvesbe belelapoztam A rombolás anatómiája c. könyvbe... még pontosabban felütöttem, ahogy ezt a könyvekkel tenni szoktam, avagy még helyesebben Ők szokták tenni Velem, és a racionalitás/irracionalitás és az ösztönök viszonyánál nyílt ki, rögvest megerősített abban, amiben hinni véltem, amiben hinni próbálok, egyre kétségbeesetten, hogy az ösztön tulajdonképpen racionális...
