köszi sárga:), a lovi például egészen csábító alternatíva, emlékszem két évvel ezelőtt mikor először tettem be oda a lábam, elsőre kiválasztottam a nyerő (egyébként papírforma szerint esélytelen) lovat az épp soron következő futamban, bazi jó volt

meg hát nem akarom én ezt annyira makacsul, sőt, ha akarnám volna, könnyed és laza, normális és szokványos, de már csak az jöhet, akire minden egyes zsiger bennem egyenként rábólint, Ő ilyennek tűnt, aztán kiderült mégsem, neki mást súgott a saját ösztöne, biztos van olyan, amiben az ember nem téved, de sokkal -de sokkal több dolog van, amiben viszont igen...

ma délelőtt olyan vigasztalanul esett, talán erre mondják, mintha soha nem akarna elállni, szerettem volna az esernyőm elhajítani és bőrig ázni, vagy azon túl is, de nem tettem, a hülyeséget úgysem oldja az esővíz...

viszont két lépés után beázott a cipőm, ez végső érvnek bizonyult, hogy végre vegyek egy olyan hosszú szárú csizmát, amire régóta vágytam, aztán estefelé még virágpiacoztam, és vásároltam néhány új növényt és dekorációs cuccot, hazaérve a régi virágaimat is kényeztettem picit, lezuhanyoztam a poros leveleiket a fürdőkádban, aztán megkapták az őszi trágyarudakat, szép a növénysarkom, már tizenegy növény bandázik ott, ill. kilenc, kettő pedig egyéb helyeken

és olyat tettem amit még soha, vettem néhány karácsonyfadíszt is, nyilván öregszem...