aztán az ember valahogy elvonszolja magát a hűtőig, útközben irgalmatlan módon összeveszik a saját ösztöneivel, kölcsönösen kiátkozzák egymást, kinyit egy üveg vörösbort, sír... és sír... nem gondol a holnap reggelre, egyetlen őszinte kívánság él benne, hogy ne következzen be a másnap,
és hogy tényleg szükség volna egy pszichiáterre, ennyire gonoszak már a Moirák sem lehetnek, ennyire gonosz csak én lehetek saját magamhoz, hiszen mégiscsak én vagyok az, aki a legjobban ismeri saját magát, ergo aki a legtuttibban ki tudja választani a legigazibb lehetetlenségeket
nem tudok józanul gondolkodni, és ebben a témában most nem megy az önírónia sem,
(szünet)
avagy mégis? mármint az önirónia
nem vagyok normális
https://www.youtube.com/watch?v=_AdHWIxIHsM
