most mondja Albert Györgyi, Ruttkai Évát idézve, "az ember annyit ér, amennyit nem ad fel"... most szándékosan bekapcsoltam, a műsor miatt... pontosabban A.Gy. miatt...

jó volt Eger, az angolom is jobb, mint gondoltam, a törökök is jobb fejek, mint vártam... és egyáltalán... bort persze nem isznak... és folytatnám

folytattam volna itt a félig tele pohárral, de másikb. belekavart, jójó, szülinapja van, és tényleg az I. éltesse, de... nem értem mi a farnc ez a rámkattanás, és miért nem érthető, hogy én nem akarom ezt ami van, köztünk mármint, átkonvertálni... ettől aztán meg is zuhantam... vagy feszült lettem, minimum

de: holnap hb, aztán talán egy új tali, vagy valami vasárnapival, muszáj leszek kicsit több női szerepet aggatni magamra, mint amennyit perpill. magamban érzek, mert az erősen tendál a nulla felé...

aztán b8, egy frankó jó program majd október közepére, a best of tevékenységem, amit így ősz derekán még sosem, kiváncsian várom, tényleg...

aztán jövő héten végre angol, ma hívtak, hogy megjött a lóvé... ez a mai nap pont jókor jött, hogy ne szálljon végképp inamba a bátorság ezzel kapcsolatban

aztán találtam egy érdekes bár homályos állást, ugyan vezetői, de kifejezetten érdekelne, persze annyira nem vagyok rá adekvát, tekintve a non-profit szakmában szerzett manageri tapasztalataim hiányosságait, de ebben az országban majd mindenki így ül ahol ül, áll, intézkedik, akár bele is férhetnék... érdekel a dolog, és miért ne legyek már egy picit nagyobbra vágyó

aztán a jövő héten rokon csajszikkal tali, meg danival végre, vele mindig kell, józanságával visszarángat a földre, és úgy teszi bennem helyére a dolgokat, hogy észre sem veszem... egészen különös pasi... és végre boldog, nu, rá is ráfért már...

most olvastam a matematika törvényszerűségei (lásd párhuzamok) miatt velem soha nem találkozó lány blogjában egy újabb párhuzamot, no igen, a mese, itt a dvd., pont a hétvégén készültem megnézni újra, bár én még csak a bánat mocsarában próbálom előrébb vonszolni magam...

megint éjfél lassan, többet és szebben akartam írni, most nem ment, azért nagy baj nincs, sokkal, de sokkal többen állnak mellettem vagy mögöttem, mint pl. tavaly ilyenkor... a buszon hazafelé azon gondolkodtam, hogy milyen fura, attól lettem zombi a tavasz végére, hogy két működésképtelen kapocs megunván hogy én nem teszem, kitaszított magából... (dö meg a melóhely), miközben az adott helyzetben a legjobb lehetett, ami történhetett... és én mégis tönkrementem bele, ez többről kell, hogy szóljon, mint a kognitív disszonancia... talán valóban a hamis szerepek... hát ezen érdemes lesz még merengenem...