A ma fordított kronológiája:
Fúj a szél, vagy csak nem férnek bőrükbe a fák. Egyre korábban sötétedik, jön az ősz, az összebújós és a teafőzős, és egyedül vágok neki. Életemben először. Az imént még az erkélyemen hallgattam a szél zúgását, és tűnődtem még mindig meg-megrázkódva az emberben lakozó szörnyetegen. SALO, avagy Sodoma 120 napja... Kiváló film, de hangulat kell hozzá. És ez ma megvolt. Ráadásul újra, mint a Klétkánál, a film talált rám... Legalább Ők, a filmek és a könyvek nem hagynak cserben. Jut ez azért eszembe, mert vissza az időben, a play előtt kaptam egy levelet. Újabb méltatlan munkahelyi történet. Nem mintha illúzióim lettek volna. Egyre élesebb a dilemma. Egyébként azt hiszem B. elég jó érzékkel rátapintott a lényegre. Preztizskérdés. Meg is döbbentett ez az éleslátás. De azért legalább ugyanennyire hivatástudat (brr... elcseszett kifejezés) is. A stratégia ott a fejemben, egyébként, remélem lesz hozzá erő és bátorság... Aztán mindezek előtt egy különös találkozás. Megint egy útelágazás. Különös az élet. És a kezdet, a reggel, avagy az ébredés. Felemás. Szomorú, bátor, és nagyon magányos.
Ja, és ami még hátra: 23.30-kor Madárka...
