páncélos otthona igazán hangulatos és jó illatú. Furcsa, ha az ember elindul este kilenckor, egy majdnem vadidegenhez. Lehetne akár darabolós gyilkos is.:) Nem csonkított meg, sőt egy kicsit talán jobban egyben vagyok, helyesebben egy érintésnyivel közelebb saját magamhoz. A "mesék" és a film fantasztikus volt. A film egész pontosan egy őrület. Halálra röhögtem magam, (magamban), kikerekedett szemekkel, amit a folyamatos csodálkozás indukált, (...) minden szitu keményen szembesítette a világot önnön magával.
Fruzsim, mikor éjjel hazaértem, mondta, írjunk Szarvasnak, hogy jöjjenek haza. Azt mondta, beszélt Csigával és Emillel... Nekik is nagyon hiányzik. Mondtam nekik, ne blamáljuk magunkat, szinte biztos, hogy már vannak neki új társai. Bőgni kezdtek. Emilem megkérdezte, el tudnám-e Őt hagyni. A kérdése elgondolkodtatott. Csak abban az esetben, ha nagyon szeretném, és nagyon megbíznék abban, akire bízom. De borzalmasan hiányozna. Fruzsi erre persze szívszaggató zokogásba kezdett. Alig bírtam megvigasztalni.
