elvonultam a fürdőkádba egy többé-kevésbé hasznosan és dolgosan töltött nap után, a kutya közben szétrágta és kétharmadrészt befalta az ikeás ceruzám, amivel fürdés előtt az angol leckém írtam a kanapén, a tettenérést követően nulla bűntudattal nézett rám, pedig elsőre azt hittem virágföld, vagy virágmaradvány, annyira beazonosíthatatlan volt, akkor kezdtem gyanakodni, amikor nem menekült nyígva a dobozába, so, ebből egy dolog feketén-fehéren kiderült: pontosan tudja a lelkem, hogy a virágföld tabu
egyéb hír nincs, pang itt minden, nyeli a napokat a Semmi, néhány logikai fordulat után kb. mint a Végtelen Történetben...
