már rettegve veszem fel anyukám telefonját, lassan minden téma tabu, ha mégsem, és általában mégsem bírom ki, mert az időjáráson túl valamiről beszélni is kellene, ill. jó volna, akkor jön az izélgetés, totálisan igazságtalan, rombol rombol, rombol , a harmóniát, az önbizalmam, meg a jókedvem, már ha és amennyiben van olyanom...
szükségem volna a támogatására meg az elismerésére, de ő csak izélget... és izélget és izélget...
a hétvégétől némileg kiegyensúlyozottabb vagyok, figyelek nagyon, hogy ne tűnjenek el a napok értelem nélkül, angol tanulás, olvasás, ilyenek.... meg a nagy kutyséták, ez utóbbi all right, ma végre lehagyott a futásban, pedig sprinteltem mint állat, kezd javulni a kondija :))) + és ez igazán jó hír, talán mégis lesz belőle egyszer igazi kan, mert 2-3 napja jelöl, jelölget, végre.. talán mafinak volt igaza, hogy eddig csak azért nem, mert még félt...
hétvégén hazakészülök, kutyát egy barátomra bízom, megy nyaralni, már többször taliztak, nem túl jó megoldás tudom, de muszáj megszoknunk, nem merem, nem tudom hazavinni, ... na ez is szép...
egyébként pedig "sétál a Hold a háztetőn és zsinóron húzza maga után a szívem"
szorít, kienged, szorít...
2008.02.04. 23:17 | .hajtűkanyar | Szólj hozzá!
Címkék: ego kutya anya
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://vonz-a-lom.blog.hu/api/trackback/id/tr32325692
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
