söpörtem havat, sóztam, próbáltam felmosni a lépcsőházat, de megint odafagy, az erkélyen a hóban madárlábnyomok, talán itt járt egy veréb vagy egy cinke, míg aludtam, egyébként meg legyen ez a lemondás napja, legalább azt engedjük el, ami nem is a miénk, hasadjon a szív, azért van, még mindig jobb, mintha nem volna, bár a francokat, agyban már eldőlt, nah rohanok, készülödök, délután házparti, mert ez egy ilyen jó kis társasház, aztán este megaparty, héliumos lufi nem lett, egyelőre más sincs, nem tudom, van-e még nyitva bolt, mindjárt lerongyolok, aztán fürdőkád, extra készülődés a sírva vigadáshoz, talán az a harmadik zebracsík eltűnik, ill. most biztos hó fedi, egyébként nem tudok én élni se meghalni se nélküled immár (nem dö), úgyhogy félélet van, talán jössz, talán nem, ezt majd eldöntöd, de ahogy ismerlek, nem fogsz, mert az ember nem változik, hiába nem vagy még 30, én már mondtam, veled kapcsolatban drága nem nyitom ki a cselszövödét, árulás volna, ma ha bp-től indulunk, talán átviszem a cd-t és otthagyom a párnádon, beleszagolok valamelyik ingedbe, aztán megyek felejteni, vagy nemtom, még mindig nem tudom, ill. dehogynem tudom, ennyire bizotsan még sosem tudtam semmit... de minek... basszus

mindenkinek akit szeretek nagyon BOLDOG új évet kívánok, és Neked is Sárga, talán addig jó, amíg nem érjük teljesen, addig még annyi minden lehet benne, és András Önnek is, dá Neked is, meg páncélosnak Neked is, Tim Neked is, homek Neked is, és hasonló Neked is, akkor is ha nélkülem, és mindenkinek aki itt van de névtelen és arctalan...