nah, akkor bor, Cseh Tamás, gyertyák fénye, lazulás, merengés, miről ha nem másról, mint amiről maholnap mindenki, kicsit konzumidióta csordaszellem, noh de sebaj
jöjjenek e a LEGek? jöjjenek... ahogy jön, kissé szabad asszociációk jegyzéke, ha volna de nincs pszichiáterem, nyilván azt is vizsgálná, milyen legek és milyen sorrendben jutnak eszembe (ez most abszolute önkielégítés lesz, feloldozok mindenkit a lelkiismeretből történő végigolvasás alól)
a legrosszabb: 2007. április 24. dö bejelenti, hogy elhagy (aztán meg "az első éjszaka nélküled, csak az első volt nehéz, aztán már csak az ital volt kevés" :D asszem Bikini, ismeritek, mindjárt meg is keresem a youtube-n)
a legszomorúbb: 2007. április 4. - anyukám telefonja, hogy a kutya kint fekszik, elaltatva...
a legszívbemarkolóbb: 2007. május 15. dö tekintete dobozolás közben (oké, egyszer félig beszívva páncélossal ezt megtárgyaltuk, hogy az ember nem egyenlő azzal, amit néha egy-egy tekintetében látni vélünk, de ez a pillanat akkor is, ma is itt van, kísér nyilván már mindig, mármint ez a tekintet, emlékszem ott állt a nappali ajtónyílás környékén, és összenéztünk)
a legkomitragikusabb: 2007. május 16. - kimenni Csepelre a felmondásomért, majd átrongyolni a város másik végébe stábra, ahol pofámba kapni, hogy mégsem főállás szeptembertől, majd hazakullogni, a frissen kiürült lakásba, az első éjszakára egyedül, dö nélkül... (hu basszus, azért ez nem volt gyenge, nagyon nem)
a legtehetetlenebbül legmegrázóbb: hogy a szél tényleg megfordíthatatlan... 2007. július vége
nah jöjjön valami jobb:
a legbeszélgetés: valamikor nyár közepén, msn-en egy sms után, féltem, hogy nem mondja el, de elmondta, azóta az egyik legjobb barátom, nagyon szeretem...
a legmeglepőbb: hogy R átjött egy nagyon kritikus éjszakán, segített túlélni, és nagyon kellemes, sőt kifejezetten jó volt... pedig 2,5 éve nem találkoztunk
a legszex: nem tudom a pontos dátumot, valamikor júliusban, a fürdőszoba ajtódnál, majd bent a szobában, most is kiráz a hideg, ha rágondolok, köszönöm, jó, hogy voltál, kár hogy már nem vagy (azért nem mellesleg és ez egy másik leg, egy őszinte ember, azt hiszem alig volt hazug szava vagy mozdulata, és nem azért mert olyan egyszerű volna a lelke, egyáltalán nem, mert Ő ilyen, és nem volna szenzáció, ha nem volna ez a világ olyan beteg amilyen...)
a legtalálkozás: leszállt a villamosról és mire a harmadik zebracsíkra lépett én már tudtam, hogy... hihetetlen intuitív pillanat
a legszeretkezés: noshát, erre most rágyújtok, mert rögtön sírni kezdek, és ezt elég ha én tudom, - tudjátok, van amiben az ember nem téved....
a legötlépés: a legcsók után a hálóig
és most össze-vissza:
a leghiábavalóbb: ottmaradni a búcsúbulin és végigzokogni egy sarokban a magnó mellett,
ámde mégsem, mert itt volt egy nagyon szomorú-megható de semmin sem változtató, amire gondolva megint majdnem sírás, szóval ez a leg: ülni a fotelben a dohányzóban mónit ölelve miközben lilla ölel mindkettőnket és zokogni
a legjobb 24 óra: Veszprémben másikbandival, robival és zsuszkával, ez több is volt, mint 24 óra
a legsemmisemszámítdejóó este: Sziget, nulladik nap, LGT koncert
a leggázabb: pohár nélkül whiskyt és pálinkát vedelni, majd belehányni p ágyába
a legmeglepőbb legbátorság: gá vallomása házassága felbomlásáról
a legstabilabb: homek, apám a másik, egér, d,
a legjobb énírtam vers: közelebb
legflash: szivárványt vízionálni a nyáréjszakai, vagy tán mégpontosabban, kora őszi égbolton
a legidejevolt búcsú: az elcseszett hazug testülettől, már két éve kellett volna, mind1, legyenek boldogok, aki maradt, maradt, aki nem, meg nem, más az útunk ennyi
a legnemgondoltamvolnaelsőtali: amikor utána otthagytam a pulóverem a Szimplában, sosem felejtem el, ahogy odaért és leült... már akkor is varázsolt
legnagyobb kudarc: úgy elválni ahogy dövel
de jó, hogy lett sok új vagy nem új, de visszatért régi barát..., sok jó zene és sok-sok zenehallgatás, jó volt újra írni, újra sokat olvasni, örömmel munkába indulni meg ilyenek...
