Belátom nem könnyű a szüleimnek lenni. Öntörvényű vagyok, elvarázsolt, és egyre kevésbé gyakorlatias. Ma pl. azzal kellett szembesülniük, hogy a gyerekük idestova nyolc hónapja két darab kanállal és két darab villával, továbbá néhány kiskanállal él mindösszesen, már ami az evőeszköz állományt illeti... Anyukám nem tudta eldönteni dühében vagy kétségbeesésében sírjon-e, mindenesetre fúria hangon közölte, ha legközelebb jönnek, új könyvet nem akar meglátni, egyébként is, ahogy így elnézi, minimum 50 könyvet vettem, mióta utoljára nálam járt, nem hiszi el, hogy ebbe nem fér bele néhány nyomornc kanál... Nah jó, elég vicces volt kiskanállal és villával húsos káposztát enni... So, ez van...

Aztán negyvenszer elmondta, hogy meg kellene fordítani a hűtőajtót, ami valóban úgy volna a praktikus, de én már megszoktam emígy, és amúgy is, de persze addig mondogatta, amíg mondtam nahjó, végülis nekem oly mindegy, aztán tesóm megfordította. Most szokhatom meg.

Aztán kiderült, hogy apukám rossz fúrógépet hozott el, így átmentem a szomszédba fúrógépet kérni, hogy a fogasom legalább meglegyen. Anyukám rögvest rákattant szegény szomszéd srácra, azonnal elkezdett fantáziálni. Képzelhetitek.

A kutya téma ellen újabb vérmes kirohanását rendezett. Azt mondtam neki, nyugi, nem hozom el, de nem azért nem, mert Ő akkor kiatagad. Pedig részben azért nem. De legalább ne tudja.

Sógornőm vett nekem a Kikában sószórót, mert az sem volt, és oda átsétáltunk CD állványért nekem, persze a cseresznye színű már pont nem volt raktáron. Tök arik voltak, csak itthon adták oda az előbb.

Közben hívott bp, meg másikbandi is. bp mégis visszajön holnap Pestre, így együtt szilveszterezünk, valami megaházibuliban. Igaz már egész szépen elképzeltem, ahogy itthon egyedül, de talán így mégis jobb lesz. Legyen így.

másikbandi: értem én amit mond, meg ami van, hiszen ezer éve ismerem, meg a barátom, de egyszerűen nem tudok rajta segíteni, sokban hasonlítunk, pl. az őrültségi faktorunk, ámbár Ő már ki van égve, és mindehhez még folyton tekintettel van másokra, jó volna ha végre boldog lenne, annyira, de annyira megérdemli...

És most kinyitok egy bort, illetve nem is kell kinyitnom, mert hoztak hazait, szóval csak töltök, elkezdek hangolódni erre a közel sem happyendre. A szerelem tárgya eltűnt, mintha sosem lett volna, miért nem írjátok, mondjátok, hogy inkább kezdjem erre hangolni magam, egyébként érti itt valaki a történetet? Pl. sárga kedves, Te érted?