az jó (vagy lyo?), ha az ember verbalizálni tudja amitől szakad(na) a lelke, meg jó, ha van hozzá némi sógornőtől kapott hazai fehérbor, és néhány világos komment, mármint nem itt, van amit itt nem lehet,
újra egy hűtős lettem, ez a három perc is itt fog kísérteni mögöttem, míg élek, pedig látszatra semmi nem történt, megjöttek O-val, sem Ő rám nem nézett, sem én Rá, én folyamatosan sírással küzdve, a Délelőttök a kádban szólt épp, bámultam inkább ki az ablakon, vártam valami nem tudom mire, leginkább arra öszpontosítottam, hogy ne kezdjek bömbölni a jelenlétükben, aztán csendben becsuktam utánuk az ajtót, és akkor eltörött a mécses, de azonnal telefonos segítséget kértem gy-től, így visszatértem az életbe, aztán analizáltam még egy kicsit a másik szitut p-vel, jók ezek a világos kommentek, tényleg vannak dolgok, amit nem érdemes túlbonyolítani, nah ez pont az, ha nem lenne ez egyébként is egy átokév, mélyebben érintett volna, mert tényleg azt hittem, hogy azért h-val a lényeg a szellem, nem pedig a test, hát a test a causus belli, mondom modern dráma, totális abszurditás, egyvalakivel megosztottam, véleménye hiteles, úgyhogy nagyából helyén a dolog, többet és mással erről nem akarok beszélni,
és most megint és újra, mint végtelenített szalagon hónapok óta, most múlik pontosan...
