hááát, szétcsapás realizálva, reggel fél8 volt mire hazaértem, mindenfele voltunk, míg végül a Boráros téren kötöttünk egy nemtudom milyen nevű helyen, ahol cipő (esetemben csizma) nélkül nyomtuk valóban reggelig...
olybá tűnik, sikerült a Szalézi 17-es történetet reprodukálnom, csak nem ugyanaz a város, és nem ugyanaz az utca, kiváncsi volnék, mással is történnek-e ilyenek, vagy én vagyok ezeknek a mágikus összefonódásoknak a mestere,
persze a dolog annyira adta magát, én vagyok ebben k. naív,
nah mind1,
most megyek hűtőt olvasztani, mert ez a másik szintén nehéz kör még talán hátra van ma,
közben majd kitalálom, hogy meséljem el mindezt virágnyelven, több okból is....
a tanulság: nah, majd ezt is később...
