tegnap este újra kijött rajtam az ismeretlen, talán valami vegyszer okozta allergia, bár én a pszichés eredetnek is adnék némi esélyt, iszonyúan néztem ki, és bazira szar volt, a kálcium ampulláim persze nem találtam, nem emlékszem hová tettem őket, utoljára tavaly karácsonykor volt rá szükségem... helyenként még mindig foltos vagyok...
próbálom a hűtő fagyasztóját szakaszosan űríteni, hát kb. mintha a ... még mindig nem tudok ezen az egész töréneten mosolyogni, pláne mert megint dö-vel álmodtam, konkrétan mintha még minden oké volna, nem hiszem el, hogy ez egy ilyen bazi hosszú project, már több, mint fél éve nincs... és még mindig megszokhatatlan a gondolat... megint úgy érzem magam, mintha tegnap ment volna el, sőt, mintha még itt volna, csak mondjuk dolgozna, és 17h körül mint mindig, hazaérne... hülye álom...
nah igen, legyen akkor Buenos Aires, vagy akármi akárhol... bár erről eszembe jut egy beszélgetés, még júniusban a banketten bencével, külsőre a suli vezérbikájával, egyébként a suli egyik legérzékenyebb lelkével, mondta, megy Ő, ill. menne Ő el, külföldre, akárhová, én pedig mondtam neki, nahja, de tudod bence, magad elől nem menekülhetsz, mert akárhová mész is, magadat mindig vinned kell magaddal, másként nem nagyon lehet...
a verebekről pedig: nos hát... ez majd egy másik napi mese lesz, nincs benne semmi ezotéria, vagy csak nagyon kevés... vannak emberek, akik szeretik a verebeket, a verebek pedig valami miatt sosem szállnak fel az erkélyemig, nem bandáznak a cinkéimmel az etető körül, és az ember(ek), akik a verebeket szeretik, szintén nem........ so, de ezt a problémakört máris túlírtam...
