tényleg, mi volna ha az öncél tárgyat cserélne, azaz hogy értsd: mi volna, ha a blog cimkét cserélne, még pontosabban mi volna, ha újra végignézném a hírműsorokat és végigolvasnám a hírportálokat, és aztán reflektálnék,

néha hasznos ha az ember csak félig őrültekkel diskurál, ma kifejezetten, bár utálom azt a képet, amit most magamról, pedig volt néhány félig definiált fogadalom bennem, hogy visszafogottan bánok az énközlésekkel, hát nem tettem,

az azért megnyugvás, hogy dolgoznak még értelmes emberek az ország managmentjében, persze egy fecske nem csinál nyarat, de ilyen siralmas közállapotok között én már egy fecskének is nagyon tudok örülni,

és volt ma még egy fecske, d., az új magyaros, aki lassan múlt idő lesz, és bátorságáért és őszinteségéért főhajtás, hiányozni fog, de erről itt többet nem írhatok, belügy, pedig ej de tanulságos volna

és két fecske után áldozzunk egy pillanatot a verebeknek is, ámbár ezt a szimbolikát nem nagyon értem, nyilván nem is fogom, talán olyan lehet, mint nekem a tücskök,

ámbár ebben a témában a leghasznosabb az ágyneműhuzat rituális megtisztitása volna, mondjuk egy mindennapi gesztussal, mosógépbe, kíméletlen programon, amolyan modern kori Ágnes asszony vér és bűn nélkül

de ugye Ő is hiába mosta, talán a szerelem is olyan, mint a bűn, kimoshatatlan

nem hiszem el

elég kicsit innom, és mindenhonnan a verebekig jutok,

ki érti ezt?