... helyesebben mától... egy kilenc éves törpe schnauzert készülök örökbe fogadni... most már biztos, hogy nem vagyok normális... a manőver több szempontból veszélyes, részben lassan élete alkonyához érkezik az eb, bármit mond is a tenyésztő, a szüleim reakciójától előre kiráz a hideg, meg sem merem majd mondani mindaddig, amíg nem lesz muszáj, lesz itt néhány nehezen megoldhatatlan szitu, amikor hosszabban távol leszek, és nem vihetem, etc. etc. de a mellette érvek sokkal erősebbek és tényleg ösztönből szólnak, hívnak, persze holnap, a legelső találkozásnál fog eldölni minden, nagyon izgulok, bizonytalan vagyok, de kell, és talán neki is kellek én, pocsék érzés lehet, nem tudom hogyan fogja viselni szegény... elhagyták, ill. holnap elhagyják, még nem is sejti... de van ez így az emberekkel is...
a tegnap jó volt, majd mesélek...
nagyon fáj a torkom, remélem nem a soros tüszös mandulagyulladás jön...
most kivételesen kérlek benneteket, kommentezzetek kutya ügyben, várom a véleményeket, a bíztatást és tanácsokat...
és igen, akinek ma szülinapja van, azt az I. éltesse, az a mögöttünk álló, létező vagy nem létező... legyen végre boldog... kezdődjön valami új, a mögötte álló év tudom, élete legkeservesebb éve volt, ... na ezt nem nyáladzom tovább, szóval Happy Birthday!!!
(hol az íráskézség, megint döcögnek a sorok, megint hallgat a lélek)
