... akkor írni kell, akkor is, ha ki kell hozzá mászni az ágyból, hidegben, vagyis nem igazán melegben, takaróval a gép elé kuporodni, számolva a holnapi megint kialvatlansággal, és mesélni...
számmisztika... és ősz... azon tűnődtem, milyen volt a többi ősz, az a számszerint harmincegy, a tavaly ilyenkorra pont emlékszem, még mondjuk úgy nyugodt, majdnem boldog napok, a zsákból már itt-ott kikandikáló problémákkal, ha akkor valaki félrehív, leültet egy sarokba, és felfesti a jövőt, mondjuk csak a következő egy évet, hát.. minimum sikítófrászt kapok, és elindulok a Dunába vetni magam, de győzne az életösztön. és a mit csináljak másképp project jönne, és mit is csinálhattam volna, nem tudom, már valóban fényévnyi a távolság...
de ugorjunk egy nagyot... 1997... egy másik 7es év, akkor hagyott el életem legelső szerelme, pokol tavasz volt a javából, feledhető reménykedő 21 éves nyárral, aztán az ősz, vissza a fősulira, no és akkor, igen akkor, lassan, nagyon lassan, óvatosan, halkan, finoman, mindig csak alig közelebb, tulajdonképpen életem legnagyobb csodája történt meg velem, és vele is szerintem... olyan sok kép van előttem, írtam is már néhányat, de ma, az jutott eszembe, amikor hazafelé ültünk ott a Sz.K. utcában, a Múzeum előtt, bokáig avarban avagy lábat lóbálva a kerítésen és beszélgetünk... tulajdonképpen keresztül-kasul beszélgettük a várost, forgatás előtt, után, közben, a stúdióban aztán, napokra magunkra zárva az ajtót, és igazán nem az volt a fontos, mikor és hogyan emel fel, vagy hajol rám ott a vágópulton... vagy alatta... vagy mellette... de az már télen volt... az ősz a keresztül-kasul beszélt sétákkal, sálban, kézen-fogva... jut eszembe egy Presser dal, a Hűségdal, fenn a fán és a fáról leesve, négykézláb a diót keresve, almalopás és menekülés közben, lihegve, röhögve, kéz a kézben, ... színházban, templomban, moziban, boltban, az utcákon és a kék alagútban, taxiban, biciklin, mezítláb porban, izzadva, fázva, jóban-rosszban... a folyóparton, térdig a vízben, a víz alatt vagy a víz fölött éppen, a híd alatt, mikor szegények leszünk, a pálmák alatt, mikor gazdagok leszünk, ... munka előtt és munka helyett, mikor reggel az ágyban kávéhoz tejet, gömbölyödve és félig kinyúlva, évek óta és évek múlva, ... csőbe húzva, esőben, hóban,
sírva, vigadva, nyakig a bajban, álmodozva, úgy lassan szépen, akkor is, hogyha nem szeretsz éppen, Jó, jó, jó veled...
na, ez pl. szerelem volt... megismételhető? nem, nem vele, és nem ott, és nem teljesen úgy, nem a reménytelenségbe szaladva, egyre őrültebben, akkor már tét nélkül, pedig micsoda tétje volt...
akkor, tíz éve ilyenkor nem sejtettem, hogy megfordul velem a világ, nem sejtettem 1999-ben sem, két éve sem, és tavaly sem, akkor már nem a megfordult világot, ill. azt, de már nem úgy, azóta folyton rosszfele fordul, nem maradhat így, nem maradhat bennem ez a lélekzár, egy véletlen rámaggatott véletlen kötés, jójó, ez olyan szemfüles, úgy rombol hogy épít és úgy épít, hogy rombol, legyen akkor ennek is helye és oka... ami fontos úgyis megmarad, a többi mehet a szelektívbe, a tévesztések közé...
és milyen jó Cohent hallgatni most....
https://www.youtube.com/watch?v=7pA5UhNaYw0
