vonz/a/lom

tegnap beszéltam végre bernivel telefonon, kis híja volt, hogy ne kezdjek el bömbölni, mikor nagyon forszírozta, hogy mi van velem már, helyette próbáltam, ahogy csak tőlem telt megtudakolni mindent a bébiről, meg a mindennapokról... jó volna valahogy áprilisban lejutni…

Nagyon fáradt vagyok. Tegnap megvolt az előadás. Nagyon-nagyon sokan eljöttek, rengeteg pótszéket kellett behordani a múzeum dísztermébe. A végén sokan odajöttek, tökre kedvesen, jól esett. És persze történt egy csodaféle is, mint velem rendszerint, nyilván hogy megint köddé…

néztem a Cserháti portrét a XXI. században, mi ez vajon, tényleg karma, ami elől nincs menekvés? vagy az erő hiánya? vagy a rosszkor rossz helyen? én nem akarom elba*ni, nagyon nem, de félek, mi van ha ez a karmám, és most már ez marad, ez a folyamatos félig megéltség, a…

a látszat csal, nem őrültem meg, vagy éppoly őrült vagyok, mint mondjuk egy héttel ezelőtt, nézőpont kérdése, dolgozom egész nap, három különféle melót (itthon), a legizgibb mégis, hogy visszaástam magam a hajdani kutatási témámba, és még mindig leibilncsel a történet,…

(...)Ruhája ránca nyár, gyűrött románc, hajába kócolódott minden este. Letört körmöcskéjéből furcsa félhold; testét a hőség lassan áterezte.(...)                           …

...szóval a távolság üveggolyó, csak valahogy össze kellene zsugorodni és valahogy bele kellene költözni, nem a távolságba, hanem az üveggolyóba... mert holtziher hogy az ott bent olyan hely, ahol nekem jó volna...