vonz/a/lom

a csend néha a leghangosabb kiáltás, néha meg semmi, csak csend, és ez most csak csend, azt hiszem

az azért abszurdum, hogy már 6 perc szoláriumtól is leég az arcom, 3 percre mégsem mehetek, talán egyáltalán nem kellene... /a múlt héten volt valami szocmunkás banya a munkehelyen, és frankón diáknak nézett, ami így 32 évesen, lassan évtizedes tanári pályafutás után szintén abszurdum

az imént hosszan telefonbeszélgettem, kölcsönösen végignyalogattuk egymás sebeit, majdan megegyeztünk abban, hogy ez akár lehetne a szex egy egészen perverz formája is, mindenesetre jól esett, igaz nekem nincsenek is sebeim, sőt, már a hegek sem viszketnek, elkároltam, megértettem, ez már csak olyan, mint a piszok, magától kopik, bár én inkább fürödnék benne, de ez nem kívánságműsor, avagy egészen pontosan ez sem kívánságműsor

azért az a néhány összefüggő mondat, amit összehoztam a saját témakörömben kicsit tényleg fájt, de inkább az emléke, vagy nemtom, az sem olyan jó ám, ha mész az utcán, (ahogy én mentem valamikor szombaton), és belédhasít, (ahogy belémhasított), mint nem hívott angyal, hogy áh, már Ő sem kellene, és tényleg nem, így redukálta nullára a személyes történetem a szerelmet

egyébként megy az élet, nagyon is jól, sok jó beszélgetés, többnyire nálam, legszivesebben egy kellemes bohémtanyává rendezném a lakásom, miközben alig iszom és alig dohányzom, sokat, tényleg nagyon sokat olvasok, volt idő, amikor ilyen életre vágytam

napok óta T levele jár a fejemben, nem tudom, hogyan hoztuk így össze kettőnk boldogtalanságát, így különutasan, mondom ezt tíz év távlatából, úgy, mintha tegnap lett volna amikor... kétség nem fér, valóban szerettem, kevés dolog van az életben amiben ilyen kérdőjelek nélkül biztos vagyok

úgy éreztem képes volnék hasonlóval mint egy ismerős, barátféle, akárki akár találkozni is, persze nem vettem figyelembe, hogy ebben sem vagyunk egyformák, ha az embert érzelmileg meg akarják erőszakolni, amiért cserébe megerőszakol (nem volt ilyen, csak gyenge áthallásos szójáték), szóval akkor azzal nem igazán szeretne szembesülni, fasza, jobb lett volna mérlegelni, buktam, nah ebben a megabuktában sincs túl sok kérdőjel

és dö: volt néhány nap, néhány pillanat, amikor azt éreztem, volna még bennünk annyi muníció, hogy ..., de tévedtem, rövid séta volt egy újabb vakvágányon, ha nem érti, vagy nem reagál a kutyaharapra, akkor ez egyértelmű, kilépett Ő már rég a mi saját szlengünkből, és ez sem kívánságműsor

szóval mondom csend, hát legyen, csak rámerőszakolta a sors, bizonyára igaza van

kellett nekem ennyit értetlenkednem