az emlékedet..." - ez Kormorán, a Ne sírj kedves, ismeritek?, régi-régi, még anno a Szabadesés c. vizsgafilmünknek volt a zenéje egy évtizede, pontosabban t. filmjének, amiben én is szerepeltem, a dal meg abszolute rólunk szólt, az az egy pillanat talán jó sokáig tartott, amikor ebben, legalább ebben kiegyenlítettek voltak az érzések, neki mondhatott volna bárki bármit, nem számított volna, mert szeretett, azt hiszem, és én is szerettem, ilyen egyszerű

a dal: mert épp Kormoránt hallgatok, véletlen tettem fel, és ez a szám mindig múltat idéz, a szitu meg mert itt van ez a másik, ahol alapos okom van feltételezni, hogy hasonlónak komoly segítsége volt abban, hogy úgy döntsön ahogy, sőt, hogy fokozzuk, az életben többet ne akarjon látni, ha létezik Pokol, vagy legalább a Tartalosz, ott minden bizonnyal végig kell majd hallgatnom, hogyanvolt mikor más(ok) beletenyereltek a legfontosabb kapcsolataimba, mert Ő(k) azt hiszi(k), nála(uk) az igazság, hát higgyék, már nem bánt, nem számít, én így és ebben nem viselek harcot, érezze, legyőzött, megint és újra, és még azt sem kívánom, hogy ez legyen életében a legnagyobb öröme, viszont azt hiszem, ha ez így van, akkor ez kellett hozzá, hogy már ne szeressem, és már ne fájjon, annyira

de mindez már nem fontos, hiszen írtam lemondok Rólad, lemondtam hát Rólad, csak nem kicsit nullázott le

más: hiányzik dö