vonz/a/lom

na, fussunk neki mégegyszer... mondanám majdnem édeni állapot, ez a kőből vagyok, gyakorlatilag nincs az a tanyaparasztság ami miatt úgy istenigazából összeomlanék, na igen, van még négy ember, akiben bízom, a családomon túl, na, ha Ők igen, akkor omlanék, de talán ők már…

hát egy nagy meleg baráti kézfogás saját magamnak, azért a profi az profi, őrültek farmja a szívemben gyarapodott eggyel, miután frankón nem jött el, és se szó, se beszéd, sem telefon felvesz, egy óra várakozás után regenerálódtam egyet némi borral a Szimplában, aztán…

és az energia az nem vész el, csak átalakul, nagyon konkrétan alig élek, de a mai és a holnapi napot még bárhogyan is, de kibírom a négy órányi alvással, ma este megint tali, és megint úgy izgulok, mintha az első volna, jé, és már a negyedik... a lelkendezést be is fejezem, fura…

máris itthonról jelentkezem, de minden várakozásomat felülmúlta a fél21-fél23ig időintervallum, ha nem volna olyan gyanakvó paranoid természetem, akkor azt mondanám, repültem hazáig... azért lett oly rövid, mert jobb esetben tényleg zenekari disputára ment (rosszabb esetben át…

adtam magamnak tíz percet, blogolni, közben hallgatom a páncélos blogjáról letöltött dalt, nem tudom, mi lesz a következménye, abszurd líra, vagy kevésbé abszurd realityiszonyat hajszolt vagyok, pedig már napi négy óra alvásoknál tartok, miközben a duplája is kevés volna, nekem,…

nu, azért ez egy megrendítő utazás volt, igazán, helyenként kíméletlenűl őszinte, mélyre látó, nem köntörfalazó, amolyan igazi, azzal a behozhatatlan és kihasznált előnnyel, ami az elmúlt 17 év, amiből az elmúlt akárhány ritkán látott, de mindvégig valahol ott volt, és…