nu, azért ez egy megrendítő utazás volt, igazán, helyenként kíméletlenűl őszinte, mélyre látó, nem köntörfalazó, amolyan igazi, azzal a behozhatatlan és kihasznált előnnyel, ami az elmúlt 17 év, amiből az elmúlt akárhány ritkán látott, de mindvégig valahol ott volt, és ezért könnyen visszatalált...
igazán nem panaszkodhatom, ha mégis azon kapnám magam, vagy ti engem, rúgjatok már seggbe, tulajdonképpen az elmúlt négy estéből, éjszakából három... egy éve valaki ezt jövendöli, alig hittem volna
és még van vagy három téma, amiről ma egész nap írni szerettem volna, de nem volt időm, most pedig húzok aludni, holnap meló, alig pár órám van aludni
mert most jó, mert páncélos tényleg varázsló volt, ez pl. eszembe jutott ma, de még szombat éjjel mondtam óznak, kérdezett róla valamit, én nemes egyszerűséggel, magától értetődően feleltem ezt, pedig még alig voltunk részegek, el is kerekedett a szeme, de érezte, annyira azért már együtt gondolkodunk, itt több kérdés erről nem lehet,
meg amikor az ember saját magán hatódik meg, a 18 éves saját magán, a jeleneten, amire maga már nem is emlékszik, de más igen, fura, de tényleg szép... én lettem volna? és ma hogyan tenném... nem tudom
és a leglegszebb a mai estében, találkozni egy történettel, melynek a mindennapok gonosz olvasatot adnának, mert a mindennapiság koordinátái között az is, egyébként őszinte és igaz döntés, a legigazibb és így az egyetlen elfogadható, így aztán csoda is a javából, irigylésre és tiszteletre méltó, és erőt merítő mély kút... legyen itt most már, ha elbizonytalanodnék, mikor, merre tovább
és délután beszéltem ózzal, fura, fura, de úgy fest, találkozunk még, valóban kiváncsi vagyok rá, és óvatosan persze, bár ahogy most belenézek saját magamba, sok óvatosság nem lesz ebben, nem baj, legyen megint az ösztön az úr, úgyis annyira belejöttem már, és a kis varázslatok is varázslatok, dobtam róla tk-nak egy fotót egyébként, azt írta szívtipró, bár én nem azt látom benne, mikor csak képeit láttam, akkor sem azt láttam, és mást nem tehetek hiszek ebben, hiszek magamban, meg a döntéseimben..
lájlátov
