vonz/a/lom

Megjöttem. A szüleim érdemi segítséget nem nagyon nyújtottak. Anyukám hozva a formáját vagy ötször kiabált velem, az ötödik alkalommal aztán eltörtem a mécsest. Annyira mégsem tudják átlépni a saját árnyékukat. Értelmezzük ezt az aggodalom jelének. Mondjuk. Magam…

 jó volt végre lézengeni egy kicsit a városban, átsétálni a Lánchídon, újra éjszakai könyvesboltozni, aztán hazaérni... már két napja száradnak hiába a ruháim az erkélyen, így elérkezett a pillanat, elővettem a benti szárítót, amit még dö tett el…

...nagyok lesznek, a nagyok pedig kicsiny apróságok... no igen... maradjon félmondat, érti aki értilehúztam az összes redőnyt, felkapcsoltam az össze lámpát, fényterápia, nagyon fáradt vagyok, sok munka vár még éjszaka, ennem is kellene, rengeteget dohányzom,az ébredés szörnyű…

hideg, eső, allergia, munka, dilemmák, magány... este hallgattam Hillert az Estében, k_rva jó volna, ha pl. ilyenkor konkrét példákkal állítanák szembe a minisztert, mert általánosságban cseszegetni ugyan lehet, de ahhoz nem kell nagy intelligencia, hogy ezekből…

Jaj, ne... Annyira éreztem tegnap mikor eljöttem Tőle. Hogy nagy a baj. A szombati ügyelet, meg az egy hónappal ezelőtti (ha az is ez volt már) tényleg elmehet a... Nem részletezem. Nagyon aggódom.   Egyebekről majd később.

nos, a feddés valóban jogos (és ez nem a kidumálom kategória, de a szöveg első változata még tartalmazta a forrásmegjelölést, kimondva a plágium elkerülését, de aztán e sort befalta a delete...)tehát, az alábbi bejegyezés (széljegyzet) alapgondolata, sőt vezérfonala b.…

na igen, néha úgy tűnhet, hogy a nagy dolgokba és eszmékbe szeretünk bele, de ez csak a prológus, mert aztán az apró dolgokat és mindennapi mozdulatokat fogjuk igazán és valóban szeretni, sokszor túl még az utolsó utáni pillanaton is... már ahogy így most bele…