jó volt végre lézengeni egy kicsit a városban, átsétálni a Lánchídon, újra éjszakai könyvesboltozni, aztán hazaérni... már két napja száradnak hiába a ruháim az erkélyen, így elérkezett a pillanat, elővettem a benti szárítót, amit még dö tett el tavasszal, megint lerohantak az emlékek, ezúttal a cuccairól, az egyforma alsógatyái, a zoknik, a piros kabátja, a régen elromlott cipzárral... jöttek sorba a képek... mintha tegnap teregettem volna őket utoljára... posztnosztalgia
tegnap este itt volt d., rengeteget nevettem, többnyire saját magamon, mert nem kímélt, nem kímélte a blogom sem, a rá oly jellemző fanyar iróniával, pl. meglepően hosszan ecsetelte, miért nem vinné magával egy lakatlan szigetre... minimum halálra kellett volna sértődnöm:)
ma hazafelé megint elhagytam a vadiúj gyűjtőjegyem, az elmúlt hetekben már másodszor, mert tök hülye vagyok, zsebreteszem, aztán néha mellé az mp3, amit olykor ész nélkül ráncigálok...
ma volt egy dupla francia forradalom, egy dupla árpád-ház, meg egy szimpla rögtönzött ezmegaz, a diákokat imádom, és nagyon szeretek tanítani, ámde a sors egyre inkább azon munkálkodik, hogy ezt megvonja tőlem, na, ha ez bekövetkezik, akkor lesz az, hogy a már egyébként is összetört szívem tovább törik, és még nem tudom, hogyan lehet élni szív nélkül, a helyén térdig szívszilánkban... holnap hazautazom, szükségem van a szüleimre, persze ez csak egy erős belső kényszer, mert valszin. csak rontani fognak a helyzeten, de hátha mégsem, de az is lehet, hogy már a pusztán otthonlevés, a vízpart, a kutya, a göcsörtös fa Niko sírjával, a kert, a nagyszüleim... szóval ez mind-mind segíteni fog, hogy döntsek már valamerre... munkaügyben...
ősz van, toporog bennem a szentimentalizmus, olyan más tud lenni ilyenkor a lelkem, tegnap elalvás előtt radnótit olvasgattam, meg pilinszkyt, a fejemben jön-megy, mióta vasárnap este eszembe jutott a tétova óda, tegnap éjjel meg az a forgatókönyv, amit egy filmes gyakorlatra írtam, a "szakítottunk" c. versre még szombathelyen, ami megjelent az ámbárban, majd megkeresem, biztos megvan valahol, persze hogy megvan... kíváncsi vagyok rá, így bőven egy évtized távlatából
nagyon fáradt vagyok, egyik napról a másikra feleztem meg az alvással töltött óráim, lassan megelevenedik a tücsök és a hangya tanmese, sajnos én nyáron már lepaccsoltam a tücsök szerepét... nehéz idők jönnek... :)
