megérkeztem, itthon vagyok végre, mert nekem most már itt van az itthon, veszem kicsit biggyedt szájjal és összeszorult szívvel tudomásul, végülis még épp időben, 18 éves korom óta nem lakom otthon, és most 31 vagyok...
jójó, azért apukám bora kivételesen egészen fincsi lett, és folyamatos lightos borozással némi jagerrel azért egyáltalán nem volt olyan vészes, igaz, naívan azt hittem, hogy a rokonság tekintettel lesz az év szomorú eseményeire, kvázi betartja a "gyászévet", és nem kezd reflexből férjért kiáltani, azt persze nem reméltem, hogy anyukám nem fog szintén reflexből rákontrázni az összes ilyen elmebaj megjegyzésre, jójó, nézzük már benne a humorost, meg legyünk akkor már polgárpukkasztók, de még így is néha eleven kés...
kiolvastam Tisza Kata Revans című könyvét tegnapelőtt... mondom, módszeresen gyilkolom a bennem lakó kultursznobot, egyébként jól teszem, Kata jól ír, a történeteiben meg vérfagyasztó módon magamra ismertem olykor... gáznak gáz, de a tükör meg tükör, de nem akarok nagyon másmilyen lenni, csak egy kicsit
amúgy pedig a hülye vízöntő holdam az oka mindennek (ma beszéltem asztrológus barátnőmmel, igaz, csak telefonon), felvázolgattam neki az elmúlt kicsit több, mint fél év történéseit, jegyzőkönyvezni kellett volna a beszélgetést, tök röhejes lehet a külső fülnek...
de volt egy hosszú pillanat, 24-én délután, ültem a szőnyegen, csomagoltam az ajándékokat, odakint hullt a hó, apukám diszítette az új designe (nah erről majd mesélek) szerint a karácsonyfát, anyukám tett-vett a konyhában, mintha minden a helyén volna, és akkor ott, bámulva a függöny mögötti álarcba bújt világot komolyan elhittem, hogy a világ legegyszerűbb dolga lesz, majd persze hogy átjön, majd persze hogy újra összekulcsolom a kezem a kezével, vagy fordítva, majd megint csak szeretkezni fogunk, és semmi szex nem lesz benne, és persze, hogy még aznap hozzám költözik, mert életemben először nem fogom halálra parázni ezt a dolgot, mert Ő az akivel szintén életemben először a híd alatt is, vagy bárhol, tényleg bárhol,
persze nem lesz így
és én nem fogok utána nyúlni, nem nyitom ki a cselszövödét, mert ha az összes zsiger és ideg bennem, nem beszélve a vénáimról, a bőrömről, és minden lélegzetről nem tud egyebet, csak rábólintani, akkor értelmét vesztené minden praktika
tehát lapot húzok a 19-re
és kegyetlenül fog fájni
avagy ki sem fogom bírni
és adja az ég, hogy ezt Ő most ne olvassa,
nem tudom, remélem nem olvas...
