képzelj el, amint magas szárú csizmában, farmerben, laza bőrkabátban 22.30. tájékán szemeteszsákokat csempészek a környéken kitett még nem teljesen teli kukákba, történik ez azért, mert az itt még nem nagyon emlegetett takarítói munkám (igen, van ilyen is, mert ugye a tanítás, a két bölcsészdiploma, és az eseti intellektuális melók nem nagyon jövedelmeznek, és ha az ember független, ön -és lakásfenntartó 31 éves nő, noshát, néha ilyen torz megoldásokra is vetemedik, node sebaj..) szóval mert nem voltam itthon kedd hajnalban, amikor vitték a kukákat, a kisangyalok pedig nem tolták ki helyettem, és lévén ez egy szolid és kedves, de mégiscsak jómódú lakóközösség, a fogyasztói társadalom majdnem krémje... hát képzeljétek el ezt is... most persze rettegek, hogy különféle állatkák és a reggeli birgád ne csináljon nagyobb koszt, mert vittem én a zsákokat, még a szomszéd utcába is, de még így is nyitott kukafedél alatt a... (mióta dö elment azóta tolom kedd-péntek a kukákat, de még sosem tettem ki előző este...)
