Fura szociális háló szövődik körém... lazább, szorosabb kötelékek, szinte maga-magától, biztos így megy ez, ha az ember szingli és/vagy új életre kényszerül, vagy új életet választ. Olyan már azt hiszem sosem lesz, hogy valakivel (barát) olyan szimbiózisban éljek, mint éltem anno lillával. Hiányzik.
Tegnap kint jártam Csepelen. 6,5 évig laktam ott. Az időnként felbukkanó csótányok és lefolyószörnyek, a lepusztult albérlet, az órányi utazások ellenére összehasonlíthatatlanul kiegyensúlyozottabb és boldogabb voltam ott... Így megy ez... Néztem az embereket, mindenki szürkének és gondterheltnek tűnt, de aztán csoda módon, akikkel személyes kontaktba keveredtem, legyen akár a vizitdíj autómatához terelő biztonsági őr, a mosolygós asszisztens, a középkorú nő, akivel nevelni próbáltunk egy szemetelő kamaszt (nah ez jó story volt, majd elemesélem), az idősebb férfi, aki megszólított és megkérdezte, hogy hívták ezt az utcát régen, mert ezen töri a fejét, és nem jut az eszébe... vagy a szomszéd, aki öltönyben segített behúzni a kukákat, szóval Ők egytől-egyig, mintha nem ennek a zsúfolt és szürke városnak az utcáin járnának, hanem valami másik világban, meghatóan kedvesek voltak.
Este órákon át olvastam. Csupa halasztható dolgom volt... Szerettem volna, ha tovább tart... Persze így is húztam vagy éjjel kettőig az ágyba bújást. Gyerekes módon egyébként még mindig azzal a takaróval takarózom, amiben h. aludt másfél hete... Hát, kb. ennyi maradt.
Este jött még néhány hívás vagy üzenet, így jövő hétre máris vagy 3-4 tali, barátos, nem randis, mondom a szociális háló... Fura, alapvetően nem nagy társaságokba járok, leszámítva talán a bp.-féle kört, általában, sőt messze zömében egy-egy emberrel találkozom, és töltjük így beszélgetve az órákat.
Tesóm ma 30 éves. Utazom haza, ünneplés...
