a mérlegelő énem mellett az önkínzó az, aminek a pofáját egy sziklafalhoz vágnám, és szép komótosan szétkenném rajta, bárcsak...
nagy semmittevésemben az elébb beleszaladtam az indexen dö vasárnapi élménybeszámolójába, élete első sikeres maratoni futásáról... és ha már beleszaladtam, akkor el is olvastam... bárne... egyébként tudtam, vasárnap este voltam annyira gyengeelméjű, hogy egy sms-ben gratuláltam neki... hiba volt... nem tudom, ilyenkor miért nem mozizza az agyam azt a sok baromságot és genyaságot amit velem szemben elkövetett... elég volna, ha a legostobább kulcsmondata "az akkor volt, most meg most van" jutna eszembe ilyenkor... ez, és az ehhez kapcsolódó történet messze felülír minden egykor történt mese pillanatot, hogy a fene egye meg...
most mondjam, hogy jönnek vissza a cinkéink, és Őt keresik...
jaj de utálom, ugye a kezdetétől hamis szerep, a sajátom, ami ...
