tegnap cselszövés áldozata lettem... de szeretek ilyen áldozat lenni... úgy volt, hogy tk-val bevesszük a szombat éjszakát, készültem, készülődtem, aztán csengettek és az ajtóban nem ő állt, hanem m., és a kezében lévő borból, halomnyi egyéb kajának látszó dobozból 30mp alatt azért megértettem, hogy az ajtót kénytelen leszek szélesebbre tárni és beinvitálni... csaptunk egy jó kis pikniket a szoba közepén, nyolc órán keresztül dumáltunk, ettünk-ittunk, zenét hallgattunk... némileg berúgtunk, aztán lassanként kijózanodtunk... tökre el vagyok szokva az udvarlás ilyetén formájától... magamtól is el vagyok szokva, az ilyen szitukban előbújó nemtom milyen énemtől, bizonyára csak egy szerep, de az is lehet, hogy nem... azért konzekvens voltam magamhoz, meg az előző éjszaka gondolataihoz, bejegyzéséhez... mindenestre jó volt, na

a ma már persze nyomsztóbb, megcsináltam amit kellett, és mielőtt megint maga alá gyűrne a hülye depresszió, kimegyek futni... jó volna, ha bírnám az egy órát... de ha nem, az sem baj, süt a nap, és ez jó...