Őszapót valóban nem szeretjük. De legalább kiütötte a polleneket néhány napra. No igen, kicsit összeszorult szívvel bámulok ki az ablakon, és készítem a teát. A szentimentális, vagy mondjuk úgy, romantikus énem mintha nyújtózkodni kezdene bennem. Mintha ébredezne nyári álmából. Még nem tudja, hiába. Majd szólok neki...

Tegnap állásinterjú. Ha azt mondom, a pohár félig tele, akkor tök pozitív, persze messze alulválasztottam, ott nem volt nehéz virítani, ámbár a munka érdekelne. Mégis nemet mondtam. Időm még van, a T-t otthagyni erőm viszont nincs, majd ha kopik az állam... Mindenestre az imént elküldtem még egy motivációs levelet és önéletrajzot, egyelőre tekintsük játéknak...

Tegnap este végre befejeztem a termism. izét, az utolsó utáni pillanatban. Ma hosszan agyaltam a tt. témákon, na, a modernizmus kontra történelem témában egyelőre nincs ötletem. Így jár, aki szerelmi bánat miatt nincs jelen a témaválasztásnál. Ugye.

Remélem a világ összes tudós boszorkája Tim segítségére siet. Mert vannak helyzetek, amikor a ráció már csak önismétlésre képes.

Tesómért aggódom. (...) És jut eszembe, remélem E. is jobban van. No, igen. Akkor én most mégis hálát adok az égnek, hogy a parlagfű allergiát leszámítva egészséges vagyok. Csak az őrült pszichém akadályozhat meg abban, hogy jól érezzem magam. Vagy az őrült világ szülte inadekvát szituációk.  

Ma itt volt tk (hurrá), utoljára több, mint két éve találkoztunk az azóta legendává vált vállalati bulin, mikoris az asztal tetején prezentált közös táncprodukciónk, és a mulatság azóta már csak homályosan emlékszem további részletei gyógyíthatatlan sebeket ejtettek néhány vaskalapos, szögletes és módfelett erkölcsös kollégánk elméjében. 

Ez egy ilyen esőnapos bejegyzés lett. Annyi benne az élet, mint egy, az átlagéletkort kétszer megélt tiszavirágban. És szerintem a lábam is hideg. Brrrrr......