Na, megvolt a legutolsó forduló is. Átkullog, vasajtó kinyit, tanáriba behatol, szatyrok fülét megragad, néminemű gügyügés ott talált kollegával, otthagyott könyveket két pillantásban átpásztáz, ének-zene-muzsika még eltesz, elindul, és vissza sem néz. Az egyébként több kilónyi anyaggal, mintha apró virágszirmokat cipelne, hazarepül... Hát, mitagadás, méltatlanul hosszú haláltusa volt. Vagy ha nem méltatlan, hát méltó. Mindenesetre kurva hosszú.
Mennyivel szebb ez. Reggel fantasztikus, még meleg (érstd: friss) dalt kapni... Igen kedves, valóban spontán ihletett, kreatívan hangszerelt majd négy percnyi ZENE. És egyáltalán.
Jó, jó, most megint elindul, bankba, átutalásokat intézni, aztán hazaér és megragadja a seprű nyelét mert valaki állat teljesen összepiszkolta a liftet és környékét. Azért alapvetően mosolyog. Mert tényleg sziklákat hagyott a szatyrok helyén.
