Kis híja volt, hogy beletenyereljen a napomba. Az a hülye hátizsák. Amikor tegnap írt, még gondoltam, megúszhatom a személyes találkozást, ha otthagyom valahol. Nem sikerült. Idejött érte. Még gyorsan összepakoltam néhány dolgot, amit itt felejtett. Nem nézett rám. Zavartan turkált a szatyorba. Motyogott valamit, hogy azok ráértek volna, csak a hálózsák élet-halál. Azért el tudod vinni? - kérdeztem, Ha már lehoztad. - mondta. Szia - mondtam - Csajó mondta, és feljöttem. Gondolom amúgy sem lett volna semmi mondanivalója. Ha mégis, akkor azt bebukta. A bejárati ajtó a szokásosmál nagyobbat szólt, mert nem húztam vissza, magától csapódott. 15mp-es jelenet. És még csak azt sem mondanám, tömény dráma. Mióta elment, nem láttam. Felkavart. Majdnem egészen nagyon.

Fruzsi maradt. Mielőtt ideért átfutott az agyamon, de aztán mégsem. Nem adtam vissza...

Holnap lemegyek kicsit a Balatonra. Nagyon nem vagyok extázisba tőle, de sebaj.