Szerepek: ülök magammal szemben. Nézem. Kicsi, szétesett, boldogtalan. Belülről sokkal kisebb, sokkal szétesettebb, sokkal bodogtalanabb. Változó múlt. Újradefiniálhatatlan. A most magamra aggatott énmeghatározások mellette érvénytelenek, és ma érvénytelen minden, ami mellette voltam.
2007.06.14.
2007.06.15. 15:37 | .hajtűkanyar | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://vonz-a-lom.blog.hu/api/trackback/id/tr3999258
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
