vonz/a/lom

ébredés után:olvastam kicsit az erkélyen, jó, ahogy reggel idesüt a nap, valahogy el kellene kezdeni a napot, megtölteni tartalommal, de ezek az első lépések a legnehezebbek, azért bolyongok egyet az állásportálok között, hihetetlen nehéz, most érzem meg igazán a…

ülök, tapogatom a csendet, és várom, hogy elmúljon, úgyis akkor fog elmúlni, amikor Ő akarja, nem akkor amikor én szeretném, feladom, nem küzdök, nincs értelme, egész egyszerűen nincs

 tegnap este voltam egy kis aura-terápián páncélosnál, érti ezt a fene, de jó volt, ma kicsit jobban, leszámítva a fáradtságot, egyébként az a baj, hogy nagyon fogy az erőm, és ezekhez az élethelyzetekhez meg nem kevés erő kell, valahogy merül le az aksim, vagy mifene...

ma korán keltem, napfűrdőztem az erkélyen, kortyolgattam a kávém, hívott mecénás, átküldte a "levelet", ami megjelenik a helyi sajtóban a kutatásaimról, tényleg megható, és ebben a nyamvadt élethelyzetben nagyon sokat jelent, és várt még néhány kedves levél a…

nagyon fel tudok én állni, bár ne volna már ekkora rutinom, mert most megint lent, az elmúlt héten biztos szabadságon volt az én drága átkom, amit végre levehetne már valaki, mert bírni bírom, csak annyira szeretnék már egy kis adag hétköznapi boldogságot, basszusaz anyám…