délelőtt kitakarítottam, közben némi varázslós segítséggel rendszereztem a fekete és fehér dolgokat, a végére egészen triviális lett, és ugyanekkora vált szívszaggató keserűvé ugyanez, aztán kószáltam az ebbel, próbáltam egy értelmes definíciót összehozni a könnyűvérre pl., nem sikerült, próbáltam keveset méltatlankodni azon, hogy milyen skatulyákba bírok kerülni, de ezt most nem értitek, mind1, elég ha én értem, bár néha már én sem
aztán átjött bp., elkísért bevásárolni, hazacipelte a táskáim, megfőzött, ettünk, ill. csak Ő, mert én korábban már kivégeztem egy tonhalas pizzát és néhány palacsintát, iszogattunk, dumálgattunk, szép békében, amolyan hétköznapos délutánosan, jó volt, harmonikus, nyugis, barátos...
erről jut eszembe, örülnék, ha sárga hétvégén erre venné lépteit, bár nincs sarokkádam, de intellektuális borongásokból sosem elég, én kis telhetetlen...
egyébként pedig még mindig nem tudom, akkor most hány nap a világ, és az az egyetlen pénteken lesz-e, avagy sem, esetleg már megtörtént, és ha mégis, avagy mégsem, bár ez már a mesemező, miért is, és hogyan is... bárcsak... bárcsak... bárcsak... bárcsak....