nem kiabálnám el, igazán nem, de minden jel szerint az elmúlt hetekben, hónapokban sikerült produkálnom a leglegebb tévedést, tévesztést, bár ebben 2007-ben igazán profi voltam, de az vesse rám az utolsó követ...
egyébként ma délelőtt a verebek is megérkeztek, hihetetlen forgalom volt az erkélyemen, továbbá macskákkal álmodtam, ami az álmoskönyv szerint ... de tulképp. már ez is mind1, nincs esély, hogy összetalálkozzam a jobbik énemmel, szerintem ez már valami átokizé
azt sem tudom igazán kire legyek dühös... magamra? akár... mert azt hittem, legalább annyi rutinom van, meg tudom különböztetni az olyan ölelést a nem olyantól... hát nem... ámbár még most sem hiszem igazán, de a racionális puzzle csak egy képet rak ki, ezredszerre is, hogy játék volt, játék voltam, még a teste is képes volt hazudni... bár ahogy dö szokta volt mondani, az ujjunk sem egyforma
de legyen már tabula rasa
nem mentem el győrbe bulizni, van rá némi sansz, hogy ott lesz/van, még egy találkozás annak minden belátható és beláthatatlan következményével már az én önkínzó hajlamomnak is sok volna...
tehát tabula rasa
ámbár az az átkozott makacs természetem még mindig nem hiszi el
