Mert úgy vagyok én ezzel, mint a normális gyerek a spenóttal. Hiába sorolja a kanalat tartó kéz, hogy fincsi, csupa-csupa vitamin, ettől leszel erős és nagy, még talán okos is, meg hogy a mama meg a papa kedvéért, akkor is kiköpi a büdös kölyök.
Én nem voltam normális gyerek. Szerettem a spenótot. Mondjuk nem a kamu dumák miatt.
Egy normális felnőtt tudja, mire van szüksége. Azt méginkább, hogy mire nincs. Képes racionálisan érvelni. Nem mássza meg oxigénpalack nélkül a Himaláját, és nem próbál tüzet csiholni a tenger fenekén. Egy normális felnőtt csak a szüreti bálban húz lapot a tizenkilencre. Vagy még akkor sem.
Én nem vagyok normális felnőtt. Bár képes vagyok racionálisan érvelni. Pl. ha lenne gyerekem, egészen biztosan meg tudnám győzni arról, hogy miért egye meg a spenótot.
