megvigasztal és megnyugtat, lassan megtanulom magam, és ha kell, erőnek erejével vonszolom magam odáig, hogy bekapcsoljam, kinyissam, elindítsam, mert ha még valami biztos ebben az összes átokverte katyvaszban, az én vagyok, a saját magamhoz való hűségem, és önazonosságom, ezt tudják jól a könyvek, a zenék, a filmek is,
ilyenkor minden érthető, világos és kerek, a szerelem az szerelem, és nem hiábavalóság, az idő pedig megáll, megszűnik, vagy ha mégsem, akkor is az enyém, és nekem dolgozik,
