Nem járok pszichológushoz. Könyvesboltba járok. A könyvek, megtalálnak. Megállítanak, megfogják a kezem, belekucorodnak, aztán mint egy mese, kinyílnak benne... Mert üzenetük van.
Ma a Csernus könyv állított meg, és nyílt ki... kétszer ugyanott... aztán meg a 11 perc (Coelho)...
Majd a Deák-tér és a Nyugati között félúton, én és az mp3-am, aki mindig véletlenszerűen választja ki a zenét, és mindig tudja, mikor melyiket, szerintem lelke van, szóval így sétálás közben morfondírozva továbbgondoltam a dolgot...
mostanra valóban énazonossá váltam, majdnem teljesen, a mögöttem lévő fél év kellett hozzá, mindenestül... most a nőazonosság következik... úgy képzelem, hogy mentálisan, emocionálisan és szexuálisan is meg kell találni azt az összhangot, ami akkor is megőrzi a harmóniát, mint kerek egész, ha időnként a hangsúlyok eltolódni látszanak... ez nem könnyű... - és ez saját ötlet/gondolat, az is lehet félrement, de ma így érzem...
talán nem is az ösztön tévesztéseivel van a baj, sokkal inkább azzal, amit én kezdek, vagy nem kezdek, vagy még inkább: rosszul kezdek ezekkel a sugallatokkal... ez is eszembe jutott...
és hogy jó, hogy megint van ihlet, a versekhez pl.,
jah, és ma bementem kajálni az egyik kedvenc helyemre, a pult mögül megszólított az egyik volt tanítványom, osztályfőnöke voltam, még az előző osztályomban, négy éve ballagtak el... ezek baromi jó pillanatok... mostanság egyre többször fordul elő...
