már bánom, mint a kutya ugye, aki hetet (vagy nyolcat?) kölykezett, hogy elvállaltam ezt a munkát... egy óra kutatás után találok valami kis felhasználható infót, és még nem is tartok annál a résznél, ami tőlem egyébként is halál idegen, na mind1, vegyük már lazára, mondogatom magamnak, inkább kevesebb, mint több sikerrel...
egy hátmasszírozás az nagyon jól esne, példának okáért... ez a napi 12 óra a gép előtt bazira nem tesz jót... futni sem mentem ki ma, de eskü holnap azzal kezdem, mielőtt így váratlan-észrevétlen idelopná magát az este, ahogy tette ma is...
próbálom mérsékelten átélni a halottak napját, volna erről néhány köröm, így messziről érzékenyebb vagyok, anyáékkal a temetőt járva inkább magamban olyan cinikus féle szoktam lenni, most meg pityergős volnék, ha engedném, ha hagynám... /nem tudtam hazamenni a meló miatt/
át kellene ülnöm az asztalhoz, ott vár egy rakat angol lecke is...
de leginkább kereket oldanék mindkettőből...
sikítófrász
