nézzük az élet napos oldalát, gondoltam, és stáb helyett, ami úgysem kötelező, csak mondjuk lelkiismereti kérdés, vagy még az sem, szóval stáb helyett elcsatangoltam Szimpla Kertbe újfent, kávézni-borozni-olvasni-napozni... úgyis a városban volt dolgom, a szokásos körök, nyelvsuli, munkaügyi... a magány az olyan fura dolog, kezdem érezni, döbbenet, de talán életemben mostanság igazán először, jójó, társas magány már volt, de ilyen konstans egyedüles még nem... közben folyton a kutyán jár az eszem, a leginkább ezzel az örök mérlegelő énemmel megyek saját magam agyára, az ösztön azt súgja, menjek, hozzam, de aztán belekerülök a mátrixba, és jön a többi érv... meg mint tudjuk az ösztönöm az nincs valami kirobbanó formában mostanság... bár lehet mégis... tulajdonképpen minden beavatott ismerősöm - az a nagyon kevés - csendben ámul ezen a méltósággal viselt vereségen, egészen félreértelmezik, én meg nem magyarázgatom, úgyis végig kilátástalan küzdelem volt hogy megértsék, hát marad ez így, jótékony homályban, elég ha én tudom, és én tudom... mit is? na erről majd máskor
mert nézzük az élet napos oldalát... k_va jó törökülésben vagy felhúzott lábbal, vagy ahogy tetszik ülni egy teremben, projectorozni az előző este kigyűjtött képenyagot, és hosszan mesélni, majd tényleg értelmes diskurába kezdeni drága diákjaimmal pl. a jeruzsálemi szentélyről, vagy Izsák feláldozásának igazi értelméről, vagy Józsefről és testvéreiről... és ez csak egy csoport most, és mégcsak nem is a best, az érettségizők...
reggel úgy ébredtem az óracsörgésre, hogy kb. fél percig nem tudtam hol vagyok, milyen nap van és hogy hányra kell és hová mennem... idejét sem tudom, mikor aludtam utoljára ilyen mélyen... nagyon régen... este szándékosan kikapcsoltam a gépet, mihelyt végeztem a munkámmal, nem volt céltalan netezgetés, helyette olvasás, és lám...
azért a szív, ha életjelet ad, sajog... átírtam a párkeresős oldalam némileg brutálra, bár az idézet utolsó sorát, miszerint Freud Zsiga bácsi elmehet a.... , no, azt már nem írtam oda. Nem óvatosságból, hanem inkább mert még nem igazán tudom eldönteni, hogy akkor most hogy is van ez a kérdés... mármint ez a freud-i duma...
