a diákjaim példának okáért ördögien jó arcok... az a jó kis intellektuális humor, akármilyen témában, még akár szexualite is... hát mitagadás lenyűgöz... ez csak most úgy eszembe jutott... /ben: "én annyira szeretnék a s-val szeretkezni"... én:"oh igen, ben., kinek a pap, kinek a papné, én pl. nem a s-val szeretnék..." ben: "tanárnő, nekem annyira nem fontos az az érettségi..." stb. - ez még a múlt héten volt, de ma rákontráztunk, de az már annyira bonyolult volt és sokrétű, hogy nem tudom pontosan idézni...

ma azért, hogy legyen rend a lelke mindennek, vagy legalább közelítsen, futottam 40 percet a ligetben, napfürdőben, tök jó volt, ugyan egy órát terveztem, de nem ment, a sok cigi biztos, s némi izomlázat beszereztem már a combjaimba a héten, egyebütt, így negyven perc lett, az egy óra helyett, így extrán érzem már, van lábam, kettő...

ma váltottam egy írónővel néhány mondatot, vica-versa, néha így összejön, pedig tényleg nem állnak fűvel-fával szóba, na tehát, a jelige, mondjuk úgy megvan... már csak hűnek kell lennem hozzá... a nagy közös gondolathoz az életről, mármint... egészen megkérdőjelezhetetlennek tűnik... igyekezni fogok

a mai dalom... /hogy fene egye meg, annyira sokáig nem leszek már ennyire hős ebben a téli magányban... teásbögre fülét szorongatva, merengve vissza -és előre... és már tényleg az van, nem jó nekem lassan semmi és senki, van, volna néhány szitu, ami legalább egy tét nélküli kísérletet megérne, de nem húz oda a szív, és másikb.-hez sem, pedig kitartása hihetetlen, valóban egy nyamvadt dugásért küzd ennyit? nem tudom, érti a fene, de nem fogok, és ez most nem az erkölcs, és nem is úrilányos rinya, ez a lélek, egészen újféle, ettől persze semmivel sem vagyok boldogabb, a kötés az kötés (ami odaköt, ahová kötnie nem kéne, hozzád, furán), sokszor jobban fáj, mintha csak a szelek szárnyára bíznám a testem... 

átokra átok ült rám