mindenekelőtt: לשנה טובה תכתבו ותחתמו!
d. eltörte a lábát... több, mint fél napi kálvária és két kórház kellett egy gipszeléshez... nagy magyar groteszk...
megint saját szélsőséges hangulatom rabja vagyok, nagyon rossz kedvem van, egyelőre moccani sem bírok, pedig volna hová, volna mit... persze fáradt vagyok, a hirtelen életmódváltás, a hivatlan jött ősz... legszivesebben bevackolnék a hálóba egy jó könyvvel, zenével és felejteném a világot...
most kaptam egy sms-t dötől, hogy bár itt hagyta nekem, mégis kérné vissza a teafőzőt... de most tényleg... anno mondtam neki, hogy vigye el, azt mondta nem, nekem adja... milyen végtelenül...
"Neked közöd van hozzám, most is, mikor idő és távolság már mindent megsemmisített, amit valamikor építettünk egymás között. Te felelős vagy mindazért, ami velem történt az életben, ahogy én is felelős vagyok miattad, éretted, a magam módján. [...] Ami megmarad, az a valóság..." (Márai)
