Mielőtt dideregő depresszióba estem volna, bebújtam a fürdőkádba. Tényleg nyakig, és tényleg hosszan. Így egyelőre még túlélek. Káoszos nap volt... Fáradt vagyok, pedig még vagy négy órányi meló vár itt a gép előtt éjszaka...
Pontosabban várna, mert amíg ezt írtam, hívott tk, hogy fél óra múlva itt van értem, házibuli vagy valami ilyesmi, így hétköznap, és persze miért is ne, max.... A társaság, különösen a jó társaság kiváló terápia ebben a szívet-lelket szaggató, hűvös, magányos őszben... Hát legyen:)
