jó kis görbe este tegnap, és még görbébb este ma... na igen, a mágikus szavak... mint pl. a lehet, amit közösen hoztunk létre, avagy értelemztük újjá tegnap, a görbe este, éjszaka utáni majdnem hajnalon... és láss csodát...
a tegnap (avagy már tegnapelőtt) este, amikor végre belép valaki az ajtómon, és pont azt, és pont úgy, ahogy én is tenném, ezzel persze hihetetlenül imponálva, nem beszélve az utána következő diskuráról, ami egyre hézagosabb, mert petivel azért el-elvittük a témát, a szakma, az mégiscsak a szakma, no de remélem sebaj, ámbár megkapom aztán a vége felé, miért nem kérdeztem, egyébként g sört, én meg p-vel három üveg bort plusz némi töményet abszolváltunk... és még a kedvenc jeleneteim is megnéztük a kedvenc filmemből...
és ma (azaz tegnap, a péntek), már a mágikus szavak bűvkörében... telefon állásügyben, állásinterjú hétfőn, örülök, énkisén már annak is, hogy nem a szemétben landol az önéletrajzom, mint anno szegény dö néhány önéletrajza, amit egy-egy fellángolása alkalmával elküldött ide-oda...
aztán a teszt - idealisztikus tanító lettem a tipográfiában... no igen, de belemélyedni már nem tudtam a részletes elemzésbe, mert telefon, spontán orsi, ahonnan most értem haza, pedig még az emeletről sem kellett lemennem,
nem mellékesen újabb valóban inspiratív munka, naná hogy igen, egyébként le a kalappal a két csaj előtt, az este most máshogy görbül, amúgy csak csajosan, és már messze nem lehet, hanem biztos, hogy mi értjük egymást, óne gügyögés, ellenben minden egyéb a helyén, a szív és az ész is, ettől persze időnként baromi szomorú, mert az élet, meg az élet írta történetek... naca persze l újra elmesélve, emlegetve, megkönnyezve, kiváltképp mert egy friss, de hasonló történet, jaj de nagyon megértem, azt is, ahogy o. reagál, a hitet, amit még őriz, és szinte egyszerre mondjuk, pasi ennyi fájdalmat még nem, pedig arról is de nagyon tudnánk mesélni...
