Ha rend van körülöttem, akkor bennem is. És fordítva. Olyan ez, mint egy lakmuszpapír. Persze ugyanúgy képes vagyok a rendet észrevétlen kupivá változtatni, mint ahogy felborítani a lelkem egyensúlyát. Így megy ez. Takarítottam, főztem (rántott ponty, rízs), dolgoztam, most teázom, és a tegnapi fél doboz után ma csak két félszál cigit szívtam el. A parlagfű tovább nyomul. A gyógyszer még nem hat. Vagy hat, és rosszabb is lehetne...

Kutya ügyben még nincs válasz. Úgy izgulok... Olyan jó volna.

Ez egy hétköznap. Csendes. Realista.