és mert a formával mindig is gondjaim voltak, bár az írás már néhány hete nem farigcsa...
zárójel
mondtam pár hete legyen akkor
mint víz sodrása hozzád az út
és te ott álltál elkopott hittel
majdnem tétován a parton
gondoltam semmi nem történhet amit
nem rajzolt már az óra hátlapjára a múlt
hogy ölni nem elég felejteni kevés
és ha kell én a zipzárt is visszagombolom
aztán ott a lépcsőfordulóban
valahol a korláthoz közel
majdnem pont félúton
a legszebb mondat
szelíd pontosvessző helyett
állig nagykabátba gombolkozott
